megmondoka.freeblog.hu/archives/2009/01/09/Vissza_a_halalbuntetest_Vissza_a_halalbuntetest/

 Az első parancsolatok egyike így szólt az emberhez:

1 Móz. 9,6
Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

Tulajdonképpen ezzel teremtette meg Isten az állam jogalapját. Ez a parancsolat régebbi, mint az Izraelnek adott törvények, így nem mondható, hogy az arányosság elve (szemet szemért, fogat fogért stb.) ne lenne már Mózes előtti. Ez a parancs Noénak adatott, minden ma élő apjának, akár sémiták, akár jafetiták, akár hámiták legyünk.

Fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy Jézus bármi változást hozott volna a fennálló jogrendben. Ellenkezőleg. Ő így szól erről:

Mát. 5,17-18
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.

A törvény - inkluzíve a büntetések - nincsenek eltörölve. Az persze igaz, hogy a törvény Izraelnek lett adva, Isten a többi néppel éppen, hogy nem törődött ilyen módon. Éppen az volt a célja, hogy Izraelben a törvényeken keresztül megmutassa az ő természetét, a bűnhöz általában és a bűnökhöz konkrétan a viszonyulását. Viszont a többi nép kapott egyfajta önrendelkezési jogot, amivel megfelelően kellett élniük. Egyébként ezen jogukkal talán még jobban is éltek, mint az izraeliták a maguk kiválasztottságával. Izraelnek Isten rengeteg parancsolatot adott, viszont a többi népnek csak hetet. A zsidó vallás ezt noachita törvényeknek nevezi. en.wikipedia.org/wiki/Seven_Laws_of_Noah

Ez volt az alapja az apostoli rendelkezésnek is, miszerint a nem izraelita megtérőkre nem szabad nagyobb terhet vetni, mint a nochita törvények. (Csel. 15,20 - csak azokat erősítik meg, melyeket a pogányok maguktól nem csináltak eleve.)

Visszatérve Jézushoz le kell szögeznünk, hogy azon parancsolatait, melyeket a Hegyibeszédben azzal kezdett, hogy "hallottátok, hogy megmondatott" szinte mind az jellemezte, hogy állami kereteket érintő törvények voltak. Jézus előbb leszögezte, hogy ezeket nem változtatja meg, de az ő követői másként járjanak el. Nem azért, mert úgy egyébként az helytelen, hanem azért, mert nem ezen a világon akar reformokat. Tehát a kereszténységnek alapvetően nincs köze ahhoz, hogy milyen egy állam berendezkedése. Természesen állampolgárként lehet, legyen is véleményük. Mi több állampolgárként legyen kontrolljuk az állam felett, de a kereszténységükből nem vindikálhatnak jogot maguknak erre. Erre Isten sosem adott felhatalmazást. Nem ok nélkül. A kereszténység egy jobb világra készül, nem erre. Itt csak jövevény.

Ebből az aspektusból válik érthetővé Jézusnak a házasságtörő asszonyhoz való viszonyulása is. (Tegyük fel, hogy az valóban megtörtént. Ugyanis ez a történet az egy idejű különböző források egyikében benne van, másikában nincs.) Jézust itt az állami szerepbe akarják bekényszeríteni. Az államnak volt joga a kövezést elrendelni és végrehajtatni. Jézus viszont egyfelől deklarálta, hogy a poltikai viszonyokon nem kíván változtatni, másfelől, hogy küldetése egyszerűen nem terjed ki akkor még (!) a bírói szerepre. Nem ok nélkül olvasott fel Ézsaiás könyvéből csak annyit, amennyit (Luk. 4,18-20.).

Ésa. 61,1-2
Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;

A mondat vége előtt, a pirossal szedett rész előtt megállt, becsukta a könyvet és így szólt:

Luk. 4,21/b
Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.

Tehát akkor és ott, az ott ülők hallatára teljesedett be. Az nap küldetett el és ebből semmit sem vettek észre az emberek. Semmi karizmatikus, extatikus látványosság.

Az ítéletet is fogja gyakorolni, s tudjuk, hogy először az egyházon kezdődik. A program végén pedig ott a vigasztalás.

Nos tehát a házasságtörő asszony történetében (Ján. 8.) Jézust bele akarták hajszolni egy olyan helyzetbe, hogy olyan feladatot lásson el, amire Ő nem küldetett. Voltak erre hivatalos emberek, akik Mózes székében ültek. Jézus rendkívül fegyelmezett és éles szemű volt. Pontosan tudta, hogy mire van akkor és ott joga, mire nincs. A küldetésének abban a fázisában a bűnöket megbocsájtani volt hatalma, felróni nem.

Nem így az állam, akiről Pál így szól:

Róm. 13,1-6
Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.

Természetesen tudom, hogy ez egy idealista felfogás az államról. Pál sem volt hülye, alapokat rakott le. Viszont amikor az állam épp ezt a funkcióját teszi (azaz megbünteti a gonoszt cselekvőket), jól teszi a keresztény, ha ebben támogatja az államot.

UPDATE 2012.09.03.:

Emailben lejött egy komment, amit nem látok. Nem tudom, miért. Talán már sosem tudom meg, mit is akart írni, mert nemigen volt világos.

A lényeg viszont, hogy emlegette a "Ne ölj!" parancsolatot. Ebből a cikkből nem véletlenül hiányzik ennek tárgyalása. Ahogy kiderül az általam írtakból, eredetileg ez egy már meglévő beszélgetéshez kapcsolódott, ahol olyanokkal beszélgettünk, akik tisztában vannak azzal, hogy a "Ne ölj!" parancsolat a gyilkosságról szól, nem a kivégzésről. Ezen beszélgető partnereim túl voltak már akkor is az elemi bibliaismereten, ezért szükségtelen volt rá kitérnem. 

Nos, most ezt is elmondtam.