Van egy tévhit Jézus Krisztusról, miszerint Ő mindenki felé szeretettel nyilvánult meg. Na most vagy át kell értékelnünk a szeretetről alkotott fogalmunkat, vagy tudomásul kell venni, hogy ez egyáltalán nem igaz.

Jézus bevallottan csak az izraeliták felé szolgált. Ez alól volt néhány kivétel, de azokból remekül látszik, hogy semmiféle szeretetet nem mutatott a kívülvalók iránt. Már-már megvetette őket. Nem kereste velük a háborúságot sem, egyszerűen nem törődött velük. Társadalmi szinten hajlandó volt együttműködni, kommunikált is velük. Sőt olykor megengedte magának, hogy a kor általános szintjét túllépve kommunikáljon. Például a szamáriai asszonnyal. De semmi esetre sem volt ez általános jelenség.

Aztán, ha sorba állítanánk azokat az írástudókat, farizeusokat, akik felé Jézus szeretettel nyilvánult meg, igen rövid sor kerekedne ki belőle. Ha csak annyit ismernénk Jézusból, amit nekik mondott, egy rettentően kirekesztő, gyűlölködő alak rajzolódhatna ki előttünk. Ahogy az apostolok sem adták meg magukat egyetlen tévtanítónak sem. Ahogy Péter megátkozta Simon mágust.

No de akkor mégis hogy kell egy kereszténynek bánni azzal, aki nem keresztény, nem ellenség? Azt gondolom, erre nincs parancs. Követni kell a szeretetet, a békességre igyekvést, de ennél konkrétabb viselkedésmód követelmény szinten nincs megfogalmazva. Egyszerűen szabadok vagyunk.