Agapé – isteni szeretet?

A pünkösdi-karizmatikus kereszténységben elterjedt nézet, hogy létezik a szeretetnek egy „legmagasabb rendű” fajtája, ami önfeláldozással, önzetlenséggel párosul. Egyesek szerint ez a kereszténység értelmezésében nemcsak a legmagasabb rendű, hanem egyenesen olyan természetfeletti, ami csak Isten természetében létezik, és az emberek csak újjászületés által válnak képessé ezt gyakorolni.  Vizsgáljuk meg, hogy így van-e!

Szokás elmondani, hogy a Biblia írói görög nyelven három szót használnak a szeretet leírására.  Az egyik az eros, a másik a fília, a harmadik az agapé.  Az elsőt (eros) szokás a szexualitáshoz, a másodikat (fília) a felebaráti, baráti szeretethez, a harmadikat (agapé) pedig az Istenhez kötni. Nem tárgyalom az erost, mert ez az írás egy korábbi polémia reflexiójának része, amiben ez nem jelent meg nézetkülönbségként.

A szótári alakok (Györgösy Alajos – Kapitánffy István – Tegyey Imre: Ógörög magyar nagyszótár)

 

Fília: 1. barátság, baráti kapcsolat; szerető megbecsülés; ragaszkodás 2. szeretet 3. vonzalom vmi iránt

Agapé: 1. szeretet Sept.; felebaráti szeretet NT.; szerelem Sept. 2. szeretett lény Sept. 3. plur. szeretetlakoma, szeretetvendégség NT.

Érdemes megnézni néhány olyan szót is, aminek a fília illetve az agapé a gyöke.

ágápáó: 1. barátságosan fogad, szívesen lát 2. kedvel, szeret 3. többre tart vmit vminél 4. megelégszik vmivel

Fileó: 1. szeret, kedvel 2. szívesen lát; vendégszeretően fogad, megvendégel 3. szeret; helyesel; jóváhagy 4. szeretete jelét adja; megcsókol

 

Feltűnő, hogy az agapé értelmezése mennyire teletűzdelt jelölésekkel. Sept. jelöli a Septuagintát, az NT az új szövetséget. Tulajdonképpen olyan, mintha ez egyfajta szakszó lenne, ami eltér a görögök által használt hétköznapi, vagy akár irodalmi szóhasználattól. Meggyőződésem szerint ez ellentmondana az apostolok szándékának, amit például Pál ki is fejezett, miszerint ő a görögöknek görög akart lenni. Általában elmondható, hogy az írásokban az egyszerű görög anyanyelvű emberek számára is érthetően akart fogalmazni. Lényeges az is, hogy eredetileg az agapé szeretetvendégséget jelölt a ősegyházban is és csak később kezdett szakszóvá válni, mígnem mára elérte az isteni rangot. A kérdés persze az, hogy ez a fejlődés a kinyilatkoztatás megértésének fejlődésével áll párhuzamban, vagy attól függetlenül, vagy annak ellenére jött létre.

 

A bibliai előfordulások (a teljesség igénye nélkül)

 

Agapé: 2Sám. 1,26; 2Sám. 13,15; Péld. 20,13; Én. 2,4.5.7.;  3,10; 5,8; 7,7; 8,4.6.7.; Hós. 3,1; Jer. 2,2; Mát. 24,12; Luk. 11,42; Ján. 5,42; 13,35; 15,9-13; 17,26; Róm. 5,5.8.; 8,35.39.; 12,9; 13,10; 14,15; 1Kor. 4,21; 8,1; 13. rész végig; 14,1; 16,14; 2Kor. 2,4; 5,14; Gal. 5,22.; Eféz. 3,18-19.; Zsid. 6,10; 10,24; 1 Pét. 4,8; 2Pét. 1,7; 1 Ján. 2,5. 15.; 3,1. 16-17.; 4,7-12. 16-18.; 5,3; Júd. 1,12; Jel. 2,4.19.

 

Fília: 1Móz. 27,9; 37,4; Péld. 5,19; 7,18; 10,12; 15,17; 17,9; 27,5; Ján. 5,20; 11,3; 16,27; 21,17; 1 Kor. 16,22

 

Az egész Bibliában talán Pál volt az, aki a legtöbbször írja le az agapét. Nem kíséreltem meg minden helyet megjelölni, néhányat, köztük a jellemzőket emeltem ki csak.

Azt a tézist, hogy a fília az emberi, az agapé az isteni szeretet véleményem szerint egyértelműen cáfolják az alábbi idézetek:

 

Ján. 5,20

Mert az Atya szereti (fileó) a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok.

 

Az Atya nem lett ember, mégis nemcsak képes fíliára, hanem teszi is.

 

2 Sám. 1,26

Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves voltál nékem nagyon, hozzám való szereteted (agapé) csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél (agapé).

 

Úgy vélem, fel sem merülhet természetfeletti tartalom.

 

A különböző előfordulásokból én amellett tenném le voksomat, hogy ezek a kifejezések alapvetően egymással csereszabatosak. Inkább választékosságot fejeznek ki, vagy az író szokásaihoz, szókincséhez igazodnak ezek, sem mint az értelmezéseket lényegesen befolyásoló különbségek. Azt pedig kizártnak tartom, hogy egyfajta ábrázolása lenne a természetes illetve a természetfeletti elválasztásának.

 

Egy példa a csereszabatosságra:

 

Péld. 10,12

A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet. (fília)

 

1 Pét. 4,8

Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre (agapé); mert a szeretet (agapé) sok vétket elfedez

 

Péter vallástétele egy másik példa

 

Amikor ezt a posztot elkezdtem írni, még élt bennem egy emlék arról, hogy a János evangélium végén Péter vallástételét hogy magyarázták egyszer egy tanításban. Az agapé felsőbbrendűségét próbálták példázni azzal, hogy az alábbiak szerint interpretálták a történetet (egyszerűsítve írom):

 

Jézus: Péter, te jobban agapézol engem ezeknél?

Péter: Igen, Uram, én fileó téged.

Jézus: Péter, te agapé engem?

Péter: Igen, Uram, én fileó téged.

Jézus: Péter, te agapé engem?

Péter: Igen, Uram, én agapé téged.

 

Mintha Jézus azt akarta volna kihúzni Péterből, hogy a Jézus által elfogadható viszonyulás, Péter agapéval szereti Jézust. Önmagában is lenne probléma ezzel az érveléssel, de a nagyobb gond az, hogy a görög szövegben nem ez van. Az ugyanis így hangzik (szintén egyszerűsítve).

 

Jézus: Péter, te jobban agapézol engem ezeknél?

Péter: Igen, Uram, én fileó téged.

Jézus: Péter, te agapé engem?

Péter: Igen, Uram, én fileó téged.

Jézus: Péter, te fileó engem?

Péter: Igen, Uram, én fileó téged.

 

Megjegyzem, e beszélgetés Jézus és Péter között nem görög, hanem arámi nyelven folyhatott. Péter mindenesetre nem járhatott pünkösdi-karizmatikus közösségbe, mert akkor így nézett volna ki a beszélgetés:

Jézus: Péter, te jobban agapézol engem ezeknél?

Péter: Igen, Uram, én agapé téged.

Jézus: Péter, te agapé engem?

Péter: Igen, Uram, én agapé téged.

Jézus: Péter, te fileó engem?

Péter: Távol legyen Uram, hova gondolsz, hogy ilyen alsóbbrendű dolgot feltételezel rólam? Mi keresztények agapéval szeretünk.

 

Felmerülhet, hogy Pál miért használta előszeretettel az agapé kifejezést és persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Szeretet Himnuszának nevezett szakaszban (1Kor. 13.) végig az agapét használja.

Egyfelől szerintem egyszerűen szerette ezt a szót, mondhatni szavajárása volt ezzel kifejezni magát. Másfelől a korintuszi levélben a nyomaték kedvéért használja ilyen erőteljesen. Mert kétségtelen viszont az, hogy az agapé nyomatékosabb szónak tűnik a fíliánál. Ahogy egy szerelmes szavainál is nyomatékosabbnak érezzük, ha azt mondja: „szerelmes vagyok belé”, mintha azt, „szeretem őt”. Noha ugyanazt mondja és ugyanaz van mindkettő mögött.

 

Összegezve tehát az agapé kiemelését a fíliával szemben túlmisztifikáltnak tartom és ezért önkényesnek. Ez a túlkapás úgy tűnik jellemző a pünkösdi-karizmatikus kereszténységre.

Számomra tehát evidens, hogy olyan, hogy isteni szeretet a Bibliában nincs. A következő posztban pedig tárgyalni kívánom az önzetlenség, önfeláldozás és a feltétel nélküliség témakörét.

 

-->