Azt hiszem, HÉV-be értem

2003 volt az utolsó év, hogy a Hit Gyülekezetébe lementem. Azóta vagy nem tartoztam semmilyen közösséghez, vagy baráti-testvéri közösségben kerestük az Isten országát, aminek azért megvannak a maga korlátai. Sokféle gyülekezetet szaglásztam meg azóta. Legtöbbjüket inkább csak a honlapjuk alapján. Sőt, még a Hit Gyülekezete honlapját is megnéztem, hogy mi változhatott. Rá is csodálkoztam, hogy mennyire más világ az, mint amiben én el tudom képzelni gyülekezeti kötődésemet. Pedig keresztény szocializációm ott zajlott. Én fejlődtem, ők nem. Ennek ellenére az internetes böngészéseim arról győztek meg akkoriban, hogy az imént mondottak ellenére még ők a legkevésbé rosszak számomra. 
 
A legtöbb egyáltalán számba vehető gyülekezettel nekem az volt a bajom, hogy pontosan ismerem kritikai vénámat és tudom, hogy alapvető eretnekségeket képviselnek, amiket én biztos, hogy nem tudnék szó nélkül hagyni. Amit ők biztosan támadásként éltek volna meg. Ismerem a viccet (a nyuszika esete a medve fűnyírójával), lehet, hogy tényleg ilyen. De benyomásaim összegzése az volt, hogy messziről kerültem őket.
 
Tisztában vagyok azzal, hogy nincs tökéletes gyülekezet. Nem is volt soha ilyen elvárásom. De a HGY miatt magas volt nálam a mérce. Ha oda nem megyek, akkor alább nem adom, mondtam. Hogy miért tartottam jobbank a HGY-t? Azt hiszem, a professzionalizmusa miatt. Azért be kell látni mindenkinek, mind a dicséret, mind a szervezettség tekintetében kenterbe ver minden magyarországi pünkösdi-karizmatikus közösséget. Tanításban vagy ugyanilyeneket találtam, vagy rosszabbakat. Az emberi közösség fura módon számomra nem jelentett sosem különösebb kritériumot. Megértem azokat, akik ezt nem találták meg a HGY-ben, sőt inkább megütköztek. Ám én eléggé kevéssé voltam mindig is ráutalva arra, hogy úgymond tartozzam valahova. Én gyerekként is elvoltam úgy, hogy egyedül játszottam. Természetesen szerettem és szeretem a keresztény közösséget, de az abban elszenvedett esetleges sérelmek nem ráztak meg igazán. Mások elszenvedett sérelmei inkább. Ezért az, hogy a HGY - némi eufemizmussal szólva - nem családias, számomra nem különösebben volt problémás. Egy szó, mint száz: az én szempontjaim szerint nem találtabb jobbat a HGY-nél, az meg nem volt már elég jó.
 
2009 szeptemberében is valószínűleg gyülekezetet keresgélve akadtam a HÉV honlapjára. Ahol meghallgattam egy tanítást a gyógyulásról. Ezt itt a blogban el is mondtam egy bejegyzésben. Már akkor feltűnt, hogy alapvető eltérést tapasztaltam a más hasonló közösségek tanításaihoz képest. De egyazon lendülettel le is szóltam azt a tanítást, mert úgy találtam, hogy a végére nem sikerült a kezdeti felismerést következetesen képviselni. Aztán néhány hónappal később megjelent az, aki a kritizált dolgot tanította. Nevezetesen Fényes Lóránd, a HÉV gyülekezet pásztora. Kifejezte, hogy nem látja, miben lenne vitánk. Ma már úgy sejtem, hogy nem lett volna vita, ha jobban ismerem. Ez egy tanítás volt a sok közül, egy adott gyülekezetben. Más, sokkal tágabb kontextusban lehet értelmezni bizonyos tanításokat, ha ismert az a tágabb kontextus.
 
Tavaly ősszel elhunyt sógornőm. Ezután a megözvegyült sógoromnak, barátomnak kerestem olyan keresztény közösséget, ahol esetleg jól érezheti magát. Erről már írtam itt a blogban, nem szaporítanám a szót. Így eljutottunk a HÉV-be.Le is írtam a tapasztalataimat. Nyilván a HGY professzionalitását nem érdemes keresgélni. Egyfelől, mert ez csak egy hét éve alakult (alapított) közösség. Másfelől viszont a tanítások, a hozzáállás és a gyülekezetben működő ajándék (Lóránd) messze megelőzi a HGY-t és Németh Sándort. Emberi kvalitásait tekintve pedig Lóránd messze kiemelkedik a kisegyházak (inkluzíve HGY, egyházügyi törvény ide vagy oda) világából. Képtelenségnek tűnik, hogy valaha is olyan függést kiépítő és menedzselő ember váljék belőle, mint Németh Sándorból. Évek óta mondom, hogy Németh Sándor gyertyatartóját Isten elmozdította. Ami még a HGY-ben folyik, a dolgok természetes kifolyása. Ebből nem következik, hogy a HÉV-ből egy megagiga gyülekezet lesz, mert mások a történelmi körülmények ma, mint a 90-es évek Magyarországán. Könnyen lehet, hogy Istennek egy másfajta munkája lesz most ebben a nemzetben. Viszont arról teljesen meg vagyok győződve, hogy ebben a munkában Fényes Lórándnak kiemelkedő szerepe lesz. Hogy ez mennyi idő, míg nyilvánvaló lesz? Nem tudom. De lehetetlennek látom, hogy ne így legyen.
 
A HÉV-be mindenféle ember jár és járhat. Alapvetően viszont azok érezhetik magukat jól benne, akiktől nem idegen az, hogy mélyebben gondolkodjanak dolgokról. Akik nem elégednek meg a felületességgel. Nem mondhatom, hogy valami fórumszerű vitáknak helye lenne, de azt igen, hogy Lóránd határozottsága egy intellektuális és transzcendens éberséggel párosul, ami azt jelenti, hogy van ugyan kialakult véleménye, látása, de nem söpör le mindent, ami ezzel ellentétes. Főleg olyan dolgokban, ami nem triviális az egyházban. Például én az eleve elrendelésben hiszek, ő a szabad akaratban. És ezzel el is vagyunk így, köszönjük szépen. Nagyon fontos továbbá, hogy noha ő alapította a gyülekezetet és sok munkát, energiát, időt és pénzt fektetett bele, ő maga is a presbitérium alá hajlandó vetni magát abban az értelemben, hogy ő maga is hatalom alá rendelt legyen.
 
Ehhez a munkához tehát szívesen társulok, bármit is jelentsen ez.
 
UPDATE 2012.01.08 19:35
 
Lóránd írt nekem mélt, miután olvasta a posztot. S némi aggodalmát fejezte ki, hogy olvasóim túlértékelik szerepét. Ezért az alábbi levélváltás részlettel egészítem ki a fentieket.

Lóránd: "Ha engem megkérdeznének, egyetértek -e a jellemzéseddel, akkor azt mondanám, nagyon megtisztelő, de én kisebbnek érzem magam ennél. "

Ha úgy látom, hogy valaki félreértené, majd korrigálom. Egyébként egyelőre én elégnek látom, hogy nem egy megagiga gyülekezet vezetését vizionáltam beléd. De abban biztos vagyok, hogy nagy hatással kell lenned a magyarországi kisegyházakra. Nem kell különösnek tartanod magad ahhoz, hogy az legyél. ... De mindegy. Nekem teljesen megfelel, ahogy gondolkozol magadról. Küzdjél csak az emberkultusz ellen, mert alattomos dolog az. Nem fogom törölni, csak egyszerűen nem leszel téma eztuán. Hacsak nem lesz valami apropója ennek. Most volt apropója, hogy elmondjam, mi vezetett idáig.