Szerzője vagy ihletője Isten a Bibliának?

Egy blogbejegyzés kommentjét olvasva gondolkodtam el, hogy mennyire rossz képzetek vannak az emberi fejekben e témát illetően. Valóban általánosan elterjedt nézet, hogy a Biblia szerzője Isten. Noha ilyet a Biblia sehol sem állít magáról. Ellenkezőleg! A legtöbb írásnak ismert a szerzője, s láthatóan a legtöbb esetben gondot is fordítottak arra, hogy ismert legyen. Később a kanonizálás időszakában kifejezetten hitelességi szempont volt, hogy egy művet az írt-e, akinek nevéhez kötődik. Miért van, hogy mégis ez egy eléggé uralkodó nézet lett a kereszténységben? Milyen motiváció áll amögött, hogy eltereljük a figyelmet a szerzők kilétéről?

Mit is ír maga a Biblia?

Igazából nem is szívesen idéznék ehhez a Bibliából, de fogok azok kedvéért, akiknek mindenhez egy bibliai idézet kell, hogy az egyszerű józan ésszel is felfogható, egészséges dolgokat is elfogadják. Azt vettem észre az idő múlásával, hogy a szektássággal szemben a józan ész bibliai alapon is mindig nyerő. No lássuk mit mond Pál és mit mond Péter!

2Tim. 3,16-17

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

2Pét. 1,19-21

Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

Látható tehát, hogy Péter a próféciáról beszélve többről beszél, mint egyszerű inspirációról. Egy elég erőteljes vezetésről számol be, amiben az emberi akarat meglehetősen korlátok közé van szorítva. Ekkor valóban akár szinte révületben, mint médiumok közvetítik Isten beszédét. Viszont nagy hiba lenne Péter és Pál szavait egybemosni. Péter nem a teljes írásról beszél, hanem a próféciáról, ami az Írásokon belül egy önálló műfaj. Ez a jelenség nem vetíthető ki a teljes Bibliára. Az ihletettség foka természetesen különböző. Belefér a révületi állapotban vett kijelentés, de belefér az egyszerű, józan élettapasztalatok igazság szeretetéből táplálkozó leírása is. Ráadásul szép dolog, hogy Péter szerint nem emberi akaratból származott a prófétai szó, ám bizony ezeket is szerkesztették valahogy. Sokszor látható a prófétáknál, hogy szerkesztés szempontjából egymás után következő próféciák nincsenek összefüggésben egymással. Az sem biztos, hogy időben egymás után vett kijelentések. Tehát leszögezhetjük, hogy még ezek leírásánál is van emberi tényező. Arról nem is szólva, hogy nem biztos, hogy minden próféta minden szavát rögzítették az utókornak. Vagy inkább biztos, hogy nem. Azaz a szelektálásban is jócskán benne van az ember.

Valószínűleg az torzíthatta a képet erről sokakban, hogy egyfelől úgymond "minden dicsőséget Istennek adnak", másfelől úgy hiszik, ha van emberi tényező az Írásokban, akkor csorbul annak tekintélye.

Ám mindkét dologra ugyanaz a válaszom. A révületbe esett prófétában ugyanaz az Isten dicsőül meg, mint aki Pál kiműveltségén keresztül nyilvánul meg. Vagy csak egyszerűen a történeti könyvek lejegyzésében vesznek részt. Szerintem igazán az a nagyszerű, és abban dicsőül meg az Isten, hogy vannak emberek, akik egyébként tehetségük, szorgalmuk alapján teljesen profán dolgokban is sikeresek lehetnének, mégis a képességeiket a láthatatlan Isten és az ő népe szolgálatába állítják, s Ő él is velük. 

Az én felfogásom szerint tehát Isten nem szerzője a Bibliának, hanem ihletője, sokszor "csak" múzsája. Ám ezt az egészet Isten hitelesítette, közösséget vállal ezekkel, mint az ő szavaival.

2012. március 15 UPDATE

Szabados Ádám, mint egy erre a bejegyzésre is reagálva a θεόπνευστος kifejezésre alapozva cáfolatot írt a fentiekre. Az "istentől ihletett" lecserélésével (Isten által kilehelt) én vitatkoztam ugyan, de kellő ismeretanyag hiányában nemigen állt ez módomban. Az nekem továbbra is furcsa, hogy a szótárak nem így fordítják, az is, hogy a különböző biblia-fordítások sem alkalmazzák ezt. Az általa felsorolt görög szakértők, ha jól értem keresztények, világi nincs köztük. De! Ha igaznak is tartom, hogy helytálló a szó ilyen fordítása, akkor sem igazán látom, hogy mitől lenne ez más, mint mondjuk az a kifejezés, hogy a "múzsa csókja". A szerzőség kérdésén ez egyáltalán nem változtat megítélésem szerint. Ha valakinek az életéről könyvet ír valaki, akkor sem a könyv tárgya a szerző. Ha valakit megihletett valami vagy valaki, akkor sem a ihletett adó a szerző. Ha Isten kilehelte az Igazságot, akkor is azt a maga porhüvelyében élő ember ragadta azt meg a maga sajátos módján, ő a szerző.